Növekszik az extrém havazás esélye az Egyesült Államokban és Skandináviában

Az Egyesült Államok és Kanada keleti partvidékén, Skandináviában, valamint Észak-Ázsiában továbbra is ideálisak a hőmérsékleti viszonyok szélsőséges havazások kialakulásához. Ezzel szemben a legutóbbi melegedés drasztikusan csökkenti a havazás valószínűségét Nyugat-Európában.

A szélsőséges havazás a veszélyes, pusztító időjárási események kategóriájába esik az északi féltekén. A hidrológiai ciklus előrejelzett megerősödése potenciálisan több havazást vizionál mindaddig, amíg a hőmérséklet elég alacsony marad a hó kialakulásához.

Ezek az ellentétes erők különbséget eredményeznek a normál intenzitású havazás nagymértékű csökkenése és a szélsőséges, extrém erősségű havazások sokkal kevésbé észrevehető csökkenése vagy akár növekedése között.

A szélsőséges időjárási események az utóbbi időben egyre gyakoribbak és intenzívebbek. Az Egyesült Államokban nőtt a kánikula, az erős záporok és a nagy hurrikánok száma. A világ más országai és földrajzi régiói hasonló eseményeket tapasztalhatnak.

Az egyedülálló szélsőséges időjárási események általában dinamikus eredetűek, és sokuk tartósan fennálló időjárási viszonyok eredménye, amelyek jellemzően blokkolással és nagy amplitúdójú hullámokkal járnak együtt a magasabb légköri szintek áramlásában. Az Északi-sarkvidék fokozott melegedése együtt jár a Rossby-hullámok keleti irányú mozgásának lassuló tendenciájával. Ez viszont kedvez az időjárási szélsőségeknek, a létrejövő időjárási helyzetek tartósan fennmaradhatnak, ezáltal tartós aszályt vagy ismétlődő csapadékhullást idézhetnek elő.

Ha a hőmérséklet továbbra is nőni fog, és a melegebb légkör több nedvességet fog megtartani, a szélsőséges esőzések is gyakoribbá és intenzívebbé válnak.

Már vannak megfigyelések, amelyek ezt megerősítik. A csapadék a legtöbb szárazföldi megfigyelés szerint gyakoribbá és intenzívebbé vált az elmúlt évtizedekben, bár ezek a tendenciák jelentősen eltérnek régiók és évszakok között.

Az észak-, északkelet-európai csapadék-növekedés a következménye az észak-atlanti viharpálya északi irányú elmozdulásának és a mediterrán viharok gyengülésének.

Térkép forrása: https://www.severe-weather.eu/

Az Alpokban, valamint Észak-Norvégiában és Skandináviában a szélsőséges havazás nagy területeket érintett 2008-2009, 2013-14, 2019-20 és 2020-21 télen. 2008-09 és 2013-14 telén több alpesi területen 15 méternél is több hó halmozódott fel.

2018. december 30-tól 2019. január 15 -ig rendkívüli havazások sorozata érintette az Alpok osztrák oldalát. Egyes régiókban szokatlanul nagy volt a friss hó mennyisége; 3,71 méternyi hó hullott 17 nap alatt Seefeldnél, ami statisztikailag csak 50 vagy 100 évente fordul elő.

Térkép forrása: https://www.severe-weather.eu/

Különleges körülmények között az észak-balti abnormálisan meleg tengerfelszín megnövelte a havazás mennyiségét az Alpokban, és az Atlanti-óceán felett tapasztalt tartós anticiklonális blocking miatt az északi szeleket nedvességgel töltötték fel. Norvégia tengerparti városában, Tromsoban 2019-20-as év telén 6,53 méter hó hullott.

Bizonyíték van arra, hogy a globális felmelegedés és a hidrológiai ciklus változásai az átlagos napi havazás előfordulásának csökkenéséhez vezethetnek az északi féltekén a legtöbb helyen. Kivéve a magas szélességeket. Mindazonáltal egy erős globális felmelegedési forgatókönyv mellett a szélsőséges havazásokra vonatkozó előrejelzés a már közepesen havas régiókban is nő a középső szélességi körökön.

A globális felmelegedés miatt a csapadék gyakorisága és jellege változik, ahogy a hidrológiai ciklus fokozódik. Ami a havazást illeti, a globális felmelegedésnek két ellentétes hatása van; a növekvő páratartalom intenzív havazást tesz lehetővé, míg a magasabb hőmérséklet csökkenti a havazás valószínűségét.

A tudósok azt várják, hogy a rendkívüli havazás legalább 2050-ig fokozódik, valamint a szélsőséges események várható nagysága meghaladja a valaha regisztrált legerősebb szélsőséges havazások intenzitását. Ez kifejezetten jellemző a magasabb szélességekre. A közepes szélességeken, például Nyugat-Európában, éppen ellenkező lesz a helyzet. Egyre ritkábban fordulnak elő szélsőséges havazási események.

Részletesen tekintve, Nyugat-Európában mutatkozik a legnagyobb mértékű csökkenés az átlagos havazás (∼ −90 %) és a rendkívüli havazás (∼ −80 %) intenzitásában. Mindazonáltal a néhány fennmaradó szélsőséges havazás intenzitása nem csökken, hanem enyhe erősödési tendenciát mutat (∼ + 5% pont).

Míg a magas szélességi körökön a hóra hajlamos régiókban 2050-ig 20 %-al ​ nő a napi átlagos havazás, addig az alacsonyabb szélességeken, mintegy 20 %-os csökkenés tapasztalható. Ezek a tendenciák a század végéig folytatódnak, és Európa nagy részén, Észak-Amerika egyes részein akár 80 %-os csökkenést is eredményeznek. Míg a magas szélességi régiókban, például Szibériában legalább 50 %-os növekedést mutatkozik.

A hőmérséklet emelkedése drasztikusan csökkenti a havazást Nyugat-Európában. A hidrológiai ciklus már megfigyelt és előre jelzett fokozódása nem eredményezi a szélsőséges havazások gyakoribb előfordulását.

Ezzel szemben Észak-Amerika keleti partvidékén, valamint Észak-Ázsiában továbbra is megfelelőek lesznek a hőmérsékleti viszonyok szélsőséges erősségű havazáshoz.