Mutatjuk az éghajlatváltozás hazai jeleit

Az éghajlatváltozás nem a távoli jövőt jelenti: már a jelenünk részét képezi – hallhatjuk egyre többször, és érezhettük magunk is, például idén nyáron. Bár továbbra is sokan gondolták idén is, hogy az igen komoly hőhullámok és a 40 fokos rekkenő hőség természetes a Kárpát-medencében, az adatok tükrében azonban már kijelenthetjük, hogy 2022 nyara mind Európában, mind Magyarországon szélsőségesnek számít: a 2022-es nyár 2,0 fokkal melegebb volt hazánkban a megszokottnál, ezzel a legmelegebb 1901 óta.

A megkezdődött folyamatok az élet minden színterére kihatással vannak: hanyatlik az élővilág, egyre több jel mutat arra, hogy bolygónk egy tömeges kihalási esemény előtt áll. Az éghajlatváltozás és az emberi tevékenység egyéb, közvetlen hatásainak következtében az elmúlt 50 évben a globális természetváltozás mértéke példátlan az emberi történelemben. A biológiai sokféleség gyorsabban csökken, mint civilizációnk történelmének bármely pontján; a gerincesek állományának kétharmadát elveszítettük 1970 óta. Az éghajlatváltozás jelenlegi ütemével, hathatós cselekvés nélkül 2100-ra hatalmas területek válhatnak élhetetlenné a Földön.

Vegyük sorra, az Országos Meteorológiai Szolgálat által közzétett, hivatalos eredmények alapján hol tart jelenleg hazánk éghajlata!

Hőmérséklet

A globális trendekkel összhangban Magyarországon is egyértelmű melegedés zajlik, a globális átlagos felszínhőmérséklet változása az 1961-1990-es referenciaidőszakot alapul véve +1,14 fok 1901-től, míg hazánkban +1,21 fok. Az egyes évszakokat tekintve is egyértelmű a melegedés, +1 (ősz) és +1,4 fok (nyár) közötti átlagértékkel. Az elmúlt 40 évben a melegedés gyorsuló ütemű; ha az adatokat csak 1981-től hasonlítjuk össze a referenciaidőszak átlagértékeivel, ennél is nagyobb eltéréseket kapunk.

Hazánk egyes régiói eltérő mértékben melegednek éves átlagban. Ha az utóbbi 40 évet vizsgáljuk, délkeleten és északnyugaton +1,8 fokot is meghaladó változás figyelhető meg.

Az éves középhőmérséklet változásának térbeli eloszlása az 1981–2020 közötti időszakban.
Forrás: Országos Meteorológiai Szolgálat

A nyolcvanas, de még inkább a kilencvenes évektől szembetűnő az extrém meleg időjárási helyzetek gyakoribbá válása; a klímaváltozás a magas hőmérséklettel kapcsolatos szélsőségek egyértelmű növekedésével és az alacsony hőmérséklettel kapcsolatos szélsőségek egyértelmű csökkenésével járt az elmúlt 121 év során hazánkban, írja az OMSZ. 1901-től 19 nappal csökkent a fagyos napok száma (napi minimumhőmérséklet < 0 °C), míg 7 nappal nőtt a hőhullámos napok száma (napi középhőmérséklet ≥ 25 °C) országos átlagban. Nő a hőhullámok gyakorisága, intenzitása és időtartamuk hossza. Emellett a hőhullámos napok már nem csak a nyári időszakra korlátozódnak; májusban és szeptemberben is felléphetnek. Az utóbbi néhány évtizedben meredeken emelkedik a trópusi éjszakák száma is (a hőmérséklet a leghűvösebb órákban, éjszaka sem csökken 20 fok alá).

A hőhullámos napok (napi középhőmérséklet ≥ 25°C) számának országos átlaga a tízéves mozgó átlag görbéjével és a becsült lineáris trenddel 1901–2020 között (homogenizált, interpolált rácsponti értékek országos átlaga alapján). Forrás: Országos Meteorológiai Szolgálat

A Kisalföldön és a Dél-Alföldön több mint két héttel növekedett a hőhullámmal terhelt napok száma az utóbbi 41 évben.

Hőhullámos napok számának (napi középhőmérséklet ≥ 25°C) változása az 1981–2021 közötti időszakban. Forrás: Országos Meteorológiai Szolgálat

A hazánkban megjelenő, Péczely-féle éghajlati körzetek arányaiban is jelentős változások történtek. Korábban, az 1971-2000-es normál alapján a meleg-száraz körzet a délkeleti tájakon volt jellemző, az 1981-2010-es normál esetén azonban már jelentős a meleg-száraz körzet térnyerése, az ország több mint fele ebbe a kategóriába sorolható.

Csapadék

A csapadékot illetően már nincs annyira egyértelmű eredmény, mint a hőmérsékletnél. A csapadék térben és időben hazánk legváltozékonyabb paramétere, amire a legjobb példa 2010 és 2011: míg előbbi a valaha volt legcsapadékosabb év volt átlagban, utóbbi a legszárazabb. Az adatokat 1901-től tekintve a csapadék éves mennyisége némileg csökken hazánkban, az elmúlt évtizedekben azonban növekedés figyelhető meg. Az egyes évszakok közül mindössze a tavasz esetén látható szignifikáns változás: 17%-kal csökkent a csapadék mennyisége 1901-től. Ugyanakkor a csapadék időbeli eloszlásában már jelentős változások történtek: csökken a havas napok száma, átlagosan 17 nappal csökkent a csapadékos napok száma 1901 óta, míg a 20 millimétert meghaladó csapadékú napok száma 1-gyel nőtt országos átlagban. Emellett országos átlagban a száraz időszakok hossza is nőtt 1901 óta, ami összességében arra utal, hogy a hosszabb, száraz időszakokat követően a csapadék egyre inkább rövid idő alatt, egyszerre nagyobb mennyiségben, intenzív záporok, zivatarok során hullik.

Balra: a csapadékos (R≥ 1 milliméter) napok számának országos átlaga a tízéves mozgó átlag görbéjével és a becsült lineáris trenddel az 1901–2020 időszakban (homogenizált, interpolált rácsponti értékek országos átlaga alapján).
Jobbra: a 20 millimétert elérő csapadékú (R ≥ 20 milliméter) napok számának országos átlaga a tízéves mozgó átlag görbéjével és a becsült lineáris trenddel az 1901–2020 időszakban (homogenizált, interpolált rácsponti értékek országos átlaga alapján).
Forrás: Országos Meteorológiai Szolgálat