Az antropocén lesz a történelem legrövidebb korszaka?
2023. június. 15 10:08Ez az utolsó hívás. Egy elkeseredett bolygó utolsó üzenete az önfejű gyermekeinek: Hamar kimerítjük az erőforrásainkat.
Aktívan azonban nem beszélünk róla. Mértékét erőforrás-kitermelési egységekben vagy fényes autóban számoljuk. Nem vagyunk hajlandók elfogadni, hogy egész életmódunk hajlamos a félrelépésekre. Beszélgetés közben elhallgatjuk, mintha a kijelölt szemétlerakóba kerülő szelektív hulladék valamilyen varázsütésre hatással lenne a bolygóra.
Aktivizmusnak minősítjük, amikor a fiatalok süket fülekre találnak, amikor tiltakoznak. A népszerű médiában sem látunk sok írást. Aligha ismerjük el, hogy életmódunk eredendően önpusztító.
A tudósok nem tudnak írni, mert tartanak a szkepticizmustól az olykor zavaros adatok fényében. Az aktivistákat kártevőként kezelik, és rutinszerűen kiszorítják őket.
Egy fontos statisztika, amelyet minden évben eltemetnek, a környezetvédelmi aktivisták elleni támadások vagy halálozások száma. A lista megdöbbentő.
Napról napra egyre több ország tér át a neoliberális gazdaságra, engednek a jobb jövő csábításának, és csatlakoznak a globális munkaerőhöz. Nap, mint nap milliók dolgoztatjuk magunkat halálra, sokan szenvedélyből teszik mindezt.
De még azok is, akiknek a lelke nyitott az igazságosság és a boldogság keresésében, mint egy modern szerzetes kifejtette, még azok is halálra erőltetik magukat. A békéről alkotott elképzelésünket visszavonhatatlanul törölték.
Nem beszélünk a neoliberális gazdaságról vagy a bányászat környezetre gyakorolt hatásairól, vagy az óriási hőerőművekről, amelyek azért léteznek, mert mi vagyunk. És mert egyre több energiát kérünk.
A neoliberális gazdaságról kell beszélnünk, nem pedig a hívek milliárdjairól, akik ebben az üdvösséghez vezető utat látják. Úgy tűnik, hogy közösségként az emberi lények nem fogják fel a rövid távú szükségletek / örömök / vágyak készséges elengedésének fogalmát a jövőbeli élet érdekében. És ezt mindannyian tudjuk.
A remény az, ami tovább tartja bennünk a lelket. Mindig fennáll annak a lehetősége, hogy a bolygónkon megtörtént jó dolgok puszta súlya még mindig felülmúlja azt a hatalmas mennyiségű rosszat, amely úgy tűnik, leköti figyelmünket.
Sokan érzik, hogy az egész bolygó változó állapotban van, és még mindig képesek vagyunk csökkenteni a Földre gyakorolt hatásunkat.
Továbbra is ezt a növekedési ütemet választjuk-e még azután is, hogy teljesen áttértünk a megújuló energiaforrásokra, tudván, hogy egy agresszív út ebben a forgatókönyvben továbbra is árthat a bolygónak, bár kevésbé, mint a jelenlegi utunk. Vagy úgy döntünk, hogy nem növekszünk agresszíven, tekintettel arra, hogy a napenergia nem biztos, hogy elegendő a jelenlegi növekedési ütemünk fenntartásához?
Úgy döntünk, hogy önként választjuk az alacsonyabb növekedési ütemet és a profitalapú iparágak valószínű összeomlását?
Egyes tudósok már korszakunk hamarosan bekövetkező végét jelzik. Vajon az antropocén a történelem legrövidebb korszakának számít?
Mi van akkor, ha a válasz csak az lehet, hogy elengedjük minden modern kényelmünket, és visszatérünk egy olyan életbe, ahol nem léteznek globális logisztikai értéklánc-piacok, és ismét kis közösségekben élünk, ahogyan évszázadokkal a gyarmati törekvések megjelenése előtt tettük.
A kérdés az, hogy vissza akarunk-e térni ebbe az életbe, vagy hajthatatlanul folytatjuk azt a megfoghatatlan álmot, amellyel az országok és vállalatok továbbra is csábítanak bennünket.
Mivel abban a korszakban élünk, amikor egy-egy rekordot döntő időjárási eseményre emlékeznünk kell, ugyanakkor továbbra is a modern gazdaság átalakító ereje alatt vagyunk, amely arra kér bennünket, hogy élvezzük a jelenlegi status quo-t, a kollektív emberiség minden reményét.
Sajátos fajunk továbbra is a szenvedélyt választja a munka helyett. Fajunk továbbra is szándékosan kötődik a csoportszolidaritáshoz, és mégis rombolóan provokál konfliktust más, a képzeletünkön kívül eső csoportokkal.
Ezek az ingadozások reményt keltenek azoknak az embereknek a kis csoportjaiban, akik legalább továbbra is próbálkoznak a különutas megoldásokkal, még akkor is, ha körülöttük mindenki az ellenkező irányban cselekszik.
Eredeti cikk forrása: https://www.downtoearth.org.in/