Afrika lehet a kulcsszereplő a zöld átállásban

A COP28-as megbeszéléseken is kiderült, hogy afrikai olaj- és földgázkitermelési projektek csak csekély gazdasági vagy társadalmi hasznot hoznak az ottani társadalmak számára. Ráadásul a társadalmi elhanyagolás receptjévé válnak, ami a közösségek kiszorulásához vezet, és gyakran figyelmen kívül hagyják szükségleteiket és igényeiket. Például a kelet-afrikai nyersolajvezeték (EACOP) katasztrofális következményekkel jár, mivel számos természetvédelmi területen és rezervátumon halad át a közép- és kelet-afrikai régiókban. 

Az EACOP az ugandai Albert-tó olajmezőiről kitermelt olajat a tanzániai Tanga kikötőjébe továbbítja, ahonnan tovább szállítják és eladják a világ többi részének. Amint megépül, 1443 kilométeres hosszúságú lesz. A projekt élén a TotalEnergies francia multinacionális óriáscég és Kína legnagyobb offshore olaj- és gáztermelője, a China National Offshore Oil Corporation Group áll. Uganda (Uganda Nemzeti Olajtársaság) és Tanzánia (Tanzania Petroleum Development Corporation) nemzeti állami tulajdonú kőolajtársaságai a projekt további jelentős részvényesei. 

Afrika erőforrásokban gazdag kontinens, és több potenciállal rendelkezik a megújuló energiaforrások tekintetében, mint a világ bármely más része. Az ENSZ klímacsúcs adatai szerint a kontinens ad otthont a világ megújuló energia (RE) potenciáljának 40 százalékának és a világ legjobb napenergia-forrásainak 60 százalékának. Ezt a potenciált azonban még ki kell aknázni.

Képen: Az ENSZ klímaadatai szerint Afrika rendelkezik a világ megújuló energia potenciáljának 40 százalékával és a világ legjobb napenergia-forrásainak 60 százalékával. Forrás: Just Transition Africa Report

2000 és 2020 között Afrika a globális megújuló befektetések mindössze 2 százalékát kapta. Mindeközben a fosszilis tüzelőanyag-gyártók továbbra is új projektekbe fektetnek be. 2022-ig több, mint 200 fosszilis tüzelőanyaggal foglalkozó vállalat fejleszt vagy kutat új készleteket 55 afrikai országból 48-ban. 

Afrikában 2017 óta összesen 886.000 négyzetkilométernyi terület, amely nagyobb, mint Franciaország és Olaszország együttvéve, kapott engedélyt új olaj- és gázkutatásra. 

Németország például 2023 novemberében ígéretet tett arra, hogy támogatja az afrikai energiaátmenetet azáltal, hogy 4 milliárd dollárt fektet be a kontinens zöldenergia-projektjeibe 2030-ig. Ugyanakkor Nigériával és Szenegállal is vizsgálják a gázügyleteket is. Ezek az olaj- és gázbefektetések exportvezéreltek és nem az afrikaiak számára jelentenek új energiaforrásokat.

A németországi beruházás hátterében az alacsony szén-dioxid-kibocsátású termékek iránti növekvő kereslet áll Európában, amelyek tisztább alternatív tüzelőanyagokat igényelnek, mint például a zöld hidrogén, amelynek előállításához energiára van szükség. Az európai országok, köztük Németország, Afrikát keresik meg, hogy megújuló energiát, zöld tüzelőanyagokat állítsanak elő.

Kína és Oroszország is hatalmas befektető, az Egyesült Államokon és az Európai Unió országain kívül. 

A COP28 előtt 50 afrikai tudós cselekvésre ösztönző levélben sürgette az afrikai államfőket, hogy lépjenek fel a klímaválság ellen. „A különböző országok fosszilis tüzelőanyagokkal foglalkozó vállalatai, köztük a mozambiki és ugandai Total, a szenegáli Woodside és a BP, a nigériai Shell és mások, nem modernizálták gazdaságunkat, és nem fektettek be tiszta energiaforrásokba afrikai fiatalok érdekében, hanem bezártak minket a régi és piszkos rendszerekbe és csak a kevesek javát szolgálják”

A tudományos közösség arra kérte az államfőket, hogy gyorsítsák fel a költséges és pusztító fosszilis tüzelőanyagok fokozatos kivonását; véget vetve az afrikai olaj- és gázkitermelésért folytatott tülekedésnek; akadályozzák meg a biológiai sokféleség csökkenését.