A villanyszámlában fizetjük meg a nyári hőség árát

Az éghajlatváltozás nemcsak az időjárási szélsőségek gyakoribbá válását jelenti, hanem az energiarendszerek stabilitását is alapjaiban rengeti meg. A szélsőséges hőség az évszázad végére több, mint kétszeresére növeli azoknak az erőműveknek a számát, amelyek 40 °C feletti napoknak lesznek kitéve, miközben 2050-re megháromszorozódhat a hűtési igény világszerte.

A levegő magas hőmérséklete csökkenti a turbinák és a hűtőrendszerek hatékonyságát. A folyók, tavak felmelegedése pedig korlátozza, hogy mennyi hűtővizet lehet kivenni és mennyire felmelegedve lehet visszabocsátani anélkül, hogy az ökoszisztémát károsítanánk.
Ez termeléscsökkentésre vagy leállásra kényszeríthet erőműveket éppen akkor, amikor a lakosság a legjobban igényli az áramot a hűtéshez.
Egy friss számítás szerint a század vége felé az erőművek 40 °C feletti napoknak való kitettsége több, mint kétszeresére nőhet. Ez a világ jelentős részén, így hazánkban is reális forgatókönyv.

2050-re a hűtési igény – főként légkondicionálás – világszerte akár háromszorosára nőhet. Jelenleg az épületek hűtése évente nagyjából 1 milliárd tonna CO₂-kibocsátással jár globálisan, elsősorban az áramelőállítás miatt. 
A klímaváltozás miatti gyakoribb és erősebb hőhullámok, a városi hősziget-hatás és az életszínvonal emelkedése miatt azonban ez az igény meredeken felfelé tart.

Ez egy klasszikus ördögi kört hoz létre:

Melegszik a klíma → nő a hűtési igény.
A hűtés – ha fosszilis árammal működik – fokozza az üvegházhatású gázok kibocsátását.
Tovább melegszik a klíma → még nagyobb hűtési igény, és így tovább.

Európa is az élen jár a hőhullámok számának és intenzitásának növekedésében. Az elmúlt évtized nyári hőhullámai során több fontos trend rajzolódott ki:

A 2003-as, 2019-es, 2022-es hőhullámok során számos országban – Franciaországban, Németországban, Spanyolországban és Magyarországon is – rekord közeli vagy rekord villamosenergia-igény alakult ki a légkondicionálók miatt.
Több helyen (például a Rhône, a Rajna és a Duna menti atomerőműveknél, például Pakson is) csökkenteni kellett a termelést a folyóvizek túl magas hőmérséklete miatt, hogy ne károsítsák a vízi ökoszisztémákat.
A vízenergiát is érinti a tartós aszály és a hóviszonyok változása, ami egyes időszakokban csökkenti az olcsó, rugalmasan szabályozható kapacitások elérhetőségét.
Ezek mind rámutatnak: a hőhullám nemcsak fogyasztói, hanem kínálati sokk is az energiarendszerben.