Létezik olyan, hogy túl sok a hó a síeléshez
2018. január. 31 12:05Míg a síelők valószínűleg sohasem panaszkodnak a rengeteg hó miatt, kiderül, hogy bizonyos esetekben, például egy síverseny idején a túl sok hó hátrányt jelenthet.
Síelés esetén az ideális körülmények a síelők preferenciájától függenek.
Vannak, akik inkább mély, porszerű hóban szeretnek síelni, míg mások a naponta frissen ápolt, rendezett pályákat kedvelik.
A túl sok hó például egy sífutó versenyen lehet problémás, ha pont az esemény alatt esik.
Gyakran előfordul, hogy a verseny előtt a sífutópályákat elrendezik. Aztán amikor újabb hó esik a verseny során, az megváltoztathatja a pályaviszonyokat, és a szervezők már nem tudják karbantartani a pályát verseny közben.
A versenyzők a szilárdabb körülményeket szeretik, amikor a botjuk nem süllyed el a hóban. Az sem jó, ha jeges a pálya, hogy el tudjanak rugaszkodni és kapaszkodni.
Van olyan, hogy túl sok a hó, de szerencsére ez ritkán fordul elő. Például hófúvás esetén több centi friss hó kerülhet a pályára, ami kellemetlen körülményekhez vezethet.
A friss, puha hó kihívás elé állíthatja a versenyzőket, a pályakezelőket és veszélyeztetheti a versenyzők biztonságát.
Gyakran előfordul, hogy az erős havazás miatt elhalasztják az alpesi versenyeket, mivel el kell hárítani a lavina veszélyt, aztán pedig a lifteket meg kell nyitni. Miután a hegy készen áll a nyitásra, akkor a versenyszervezőknek el kell távolítaniuk a felesleges havat a pályáról, hogy biztonságossá tegyék a versenyzők számára.
Ilyenkor az alkalmazottak, az önkéntesek vagy akár a sportolók több pályányi havat “lecsúsznak” a terepről, vagy a lágy, mély havat a pálya szélére tolják, egy simább pályát kialakítva ezzel.
2010-ben a szervezők a vancouveri téli olimpiát megelőzően azzal töltötték az időt, hogy a havat eltávolítsák a sípályákról, hogy a versenyre megfelelő mennyiségű hó álljon rendelkezésre.
Laza hó a pályán biztonsági kérdést jelenthet a sportolók számára, akik nagy sebességgel síelnek, mivel laza hóban a síléc könnyebben elakad és bukást eredményezhet.
A világbajnokságon vagy az olimpián tartott alpesi síversenyeket – mint például a lesiklás, a szlalom, az óriás szlalom és a szuper-G – nagyon kemény havon rendezik. Néha a pályákat vízzel locsolják, majd hagyják megfagyni a verseny előtt.
A szlalom a síelés másik műfaja, különbözik a többi lejtős versenytől. Itt a síelőknek lassabban kell futniuk, de gyorsabb és dinamikusabb mozgásokkal, ahogyan a kapukat vagy oszlopokat kerülgetik.
Az ilyen fajta alpesi versenyeknél a csapatok rádiót használnak arra, hogy frissítsék a pályák állapotát a versenyzők számára indulás előtt a hegy tetején. Amikor a pálya körülményei változnak az versenyen, például amikor egy bizonyos kapunál a hó minősége romlik.
A sportolókat arra edzik, hogy a jeges pályákon is gyorsan és biztonságosan kanyarodjanak. Így ha a hó puha lesz, előfordulhat, hogy a sportolóknak változtatni kell a síelési technikájukon.
A pálya állapotának körülményei az időjárás változástól és fényviszonyoktól függően elkerülhetetlenül változnak. De minden erőfeszítést megtesznek a szervezők annak érdekében, hogy a pályák állapota a lehető legállandóbb legyenek a verseny során.