A kihalás szélére sodródott kígyófaj megmentéséért küzdenek hazánkban

A rákosi vipera rendkívül ritka faj, a Kárpát-medencén kívül a világon sehol máshol nem fordul elő. Hazánkban jelenleg alig egy tucat elszigetelt populációja ismert a Kiskunsági, illetve a Fertő-Hanság Nemzeti Park területéről, becslések szerint a vadon élő egyedek száma a Kárpát-medencében hozzávetőleg 500 lehet. Ezen kívül Romániában ismert négy állománya. 1974 óta védett, az 1980-as évek végétől fokozottan védett Magyarországon; a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) a veszélyeztetett kategóriába sorolja. Természetvédelmi értéke jelenleg egymillió forint.

A hozzávetőleg fél méteres hosszúságot elérő, kis kígyót a kiváló magyar zoológus, Méhely Lajos írta le 1893-ban. Állományait elsősorban az élőhelyek csökkenése, a ragadozók (róka, borz, vaddisznó) megnövekedett száma és a megmaradt gyepterületek fokozott művelése veszélyezteti.

A rákosi vipera állományainak zsugorodásáról az 1970-es évek végén jelentek meg az első figyelmeztetések. Több szervezet dolgozott együtt azért, hogy 2004-ben a Kiskunsági Nemzeti Park területén, Kunadacson megalakulhasson a Rákosivipera-védelmi Központ, ahol megkezdődhetett a faj zárttéri tenyésztése. A Központ kulcsfontosságú szerepet játszik a kipusztulás szélére került faj megmentésében. Létrehozására azért volt szükség, mert a rákosi vipera természetes, hazai populációjának fogyása olyan méreteket öltött, ami előrevetítette a faj végleges eltűnését.

2010-ben történhetett meg az első egyedek visszatelepítése azon területekre, ahonnan a faj az intenzív mezőgazdálkodás miatt szorult ki; azóta már több száz példányt sikerült szabadon engedni a Fertő-Hanság és a Kiskunsági Nemzeti Parkok védett gyepterületeire. Az egyedeket rádiótelemetriás jeladóval szerelik fel, így nyomon követhetik őket önálló életük során is.

A rejtőzködő életmódú kígyó ál-elevenszülő: a kis viperák egy átlátszó burokban jönnek a világra, mely a tojáshéj maradványa. Mérge felnőtt emberre gyakorlatilag veszélytelen. Életmódjából adódóan rendkívül kicsi az esély az emberekkel való találkozásra.

Az alábbi képen a kígyók mesterséges téli telelőhelye látható: a kígyó természetes körülmények között is októbertől márciusig föld alatti üregekben, lyukakban, hibernált állapotban vészeli át a hideg napokat.

Mesterséges telelőüregben pihenő rákosi viperák.

Nyitókép és kép forrása: Rákosi Vipera Védelmi Program, rakosivipera.hu