Meglepő fordulat az ózonlyuk körül

Az Európai Unió Copernicus Atmosphere Monitoring Service (CAMS) adatai alapján a 2025-ös antarktiszi ózonlyuk december 1-jén hivatalosan is bezárult. Ez az elmúlt öt év leggyengébb és legrövidebb életű ózonlyuka volt, ráadásul a záródás a legkorábbi 2019 óta. A fejlemény illeszkedik abba a trendbe, amely szerint a 2020 és 2023 között tapasztalt rendkívül nagy és tartós ózonlyukak után az elmúlt két évben mérsékeltebb szezonok következtek.

Az ózonlyuk szezonja idén augusztus közepén indult, és szeptember elején érte el maximális kiterjedését, mintegy 21 millió négyzetkilométerrel – jóval elmaradva a 2023-as rekordközeli értékektől. Ősszel fokozatosan zsugorodott, majd novemberben gyors visszaesés kezdődött. A mérések szerint nemcsak a kiterjedése volt kisebb, hanem az ózonveszteség mértéke is alacsonyabb a korábbi évekhez képest.

A kutatók szerint mindez egyértelműen összefügg a Montreali Jegyzőkönyv hatásával, amely 1989 óta világszerte kiszorította az ózonréteget károsító anyagok döntő többségét. Bár az ózonlyuk mérete évről évre változhat az időjárási és légköri viszonyok miatt, a hosszú távú trend egyre inkább a regenerálódás irányába mutat. Jelenlegi becslések szerint az antarktiszi ózonréteg a 2060-as évek közepére közelítheti meg az 1980 előtti szintet.

A megfigyelésekben kulcsszerepet játszanak a Copernicus műholdjai és modellező rendszerei, köztük az idén szolgálatba állt Sentinel–5A műszer, amely részletes képet ad a légkör összetételéről a sarkvidékek felett is. A szakemberek szerint az ózonréteg lassú, de mérhető gyógyulása ritka példája annak, hogy egy globális környezeti probléma nemzetközi összefogással valóban visszafordítható.

Az ózonlyuk mérete 1975 és 2025 között. | Forrás: CAMS/ECMWF