Minden korábbinál durvább korallfelhéredés zajlik az óceánokban

A 2023 januárjában kezdődött, folyamatban lévő negyedik globális korallfehéredési esemény már meghaladta az előző legnagyobb léptékű epizódot. A korábbi legpusztítóbb folyamat 2014 és 2017 között a világ zátonyainak 68,2 százalékát érintette; ehhez képest most legalább 15,5 százalékkal nagyobb mértékű az érinett térség. A korallfehéredés széles körű korallpusztuláshoz vezethet, megzavarhatja a zátonyok ökoszisztémáit, veszélyeztetheti a tengeri biológiai sokféleséget, és hatással lehet azokra az emberi közösségekre, amelyek a zátonyokra támaszkodnak az élelemszerzés vagy a turizmus szempontjából.

Az Egyesült Államok Nemzeti Óceán- és Légkörkutatási Hivatala (NOAA) szerint a világ korallzátonyainak közel 83,7 százaléka magas szintű hőstresszel küzd, ami széles körű korallfehéredést váltott ki. 2025. április 21-ig 82 országból és területről jelentettek fehéredést – szemben a 2023. februári 74-gyel.

 A tudósok továbbra is folyamatosan gyűjtik az adatokat az esemény hatásairól, hogy kiszámíthassák a pusztulás mértékét – mondta Derek Manzello, a NOAA Coral Reef Watch koordinátora.

A tudós hozzátette, hogy az egyik legnagyobb kihívás a korallzátonyok pusztulásának számszerűsítésére szolgáló víz alatti felmérések szükségessége. „A fix helyszínek hosszú távú megfigyelése kulcsfontosságú annak felméréséhez, hogy mekkora a különbség a korallzátonyok fehéredés előtti állapota és a korallok elpusztulása után” – tette hozzá.

Például a Karib-térségben súlyos korallfehéredés volt tapasztalható 2023-ban és 2024-ben. A tudósok még mindig a terepen dolgoznak azon, hogy megállapítsák, mennyi korall pusztult el a 2024-es fehéredés következtében. Miután az adatokat összegyűjtötték, elemezni és értelmezni kell azokat.

Az előzetes felmérések elkezdtek fényt deríteni a pusztítás mértékére. 2025 januárjában a tudósok arról számoltak be, hogy a déli Nagy-korallzátony 2024 májusában extrém hőstresszt szenvedett el, aminek következtében 44 százalékos korallpusztulás több védett övezetben.

Hasonlóképpen, az Indiai-óceánban található Chagos-szigetcsoporton a megfigyelések az élő korallzátonyok 23 százalékos csökkenését mutatták ki 2024 áprilisa és júniusa között. 

Még a korábban az éghajlati szélsőségekkel szemben viszonylag elszigeteltnek hitt korallzátonyokat – az úgynevezett termikus menedékeket – sem kímélte ezúttal a korallfehéredés. Ezek a zátonyok, mint például a Raja Ampatban (Indonézia) és az Eilat-öböl a Vörös-tenger északi részén, jellemzően a mélyebb óceáni vizek hűtő hatásából profitálnak. Mégis, ezek a régiók is a fehéredés jeleit mutatták.

További súlyosan érintett régiók voltak a nyugat-ausztráliai Ningaloo-partvidék, a kelet-afrikai partvidéken, beleértve Madagaszkárt, valamint az iSimangaliso vizes élőhely Dél-Afrikában.

Floridában a 2024 elején közzétett beszámoló a korallborítás 21 százalékos csökkenését mutatta 2023-hoz képest. A korallok mennyisége az alrégióban 28 százalékkal csökkent.

Egy másik, 2024 áprilisában publikált tanulmányban a mexikói Huatulco korallközösségeiben 50 és 93 százalék közötti halálozási arányt figyeltek meg a különböző fajoknál, miután a tengerfelszín hőmérséklete június közepe és július vége között meghaladta a történelmi rekordokat.

Britta Schaffelke, az Ausztrál Tengertudományi Intézet munkatársa a folyamatban lévő globális tömeges korallfehéredési eseményt példa nélkülinek nevezte. „Az a tény, hogy a jelenlegi globális méretű korallfehéredési esemény még mindig folyamatban van, ismeretlen vizekre repíti a világ zátonyait.”