Nyakunkon a hideg tél? Történelmi esemény zajlik a fejünk felett, rekord gyorsan omlik össze a poláris örvény!

A legfrissebb meteorológiai előrejelzések szerint a sztratoszférában keringő poláris örvény, azaz a polár vortex olyan drasztikus gyengülésnek és korai összeomlásnak indult, amelyre a modern mérések történetében még soha nem volt példa. Ez a rendellenesség jelentősen átírhatja az északi félteke – így Észak-Amerika, Kanada és Európa – időjárását a következő hetekben.

Mi is az a poláris örvény, és miért fontos most?

A poláris vortex egy hatalmas, ciklonális örvény, amely a téli hónapokban a Föld sztratoszférájában (körülbelül 15–50 kilométeres magasságban) alakul ki az Északi-sarkvidék felett. Normális esetben ez a rendszer úgy működik, mint egy gigantikus időjárási “lánc”: stabilan és erősen tartja a fagyos, sarkvidéki levegőt a pólus közelében. Ha azonban a sztratoszférába alulról meleg hullámok törnek be (ezt nevezzük hirtelen sztratoszférikus felmelegedésnek vagy SSW-nek), az örvény meggyengül, megnyúlik, vagy akár ketté is szakad. Egy ilyen szakadás alkalmával a fagyos légtömeg kiszabadul a megszokott északi bázisáról, és utat talál a mérsékelt övi régiók, vagyis Észak-Amerika és Európa felé (alábbi illusztráció).

Rekord korai összeomlás

Ami a mostani helyzetet különlegessé teszi, az a döbbenetesen korai időpont. Az előrejelző modellek azt mutatják, hogy a sztratoszférikus szelek már november 4-re drasztikusan lelassulnak, vagy akár a téli félévben megszokott nyugatias irány helyett átmenetileg keletibe fordulnak.

Eddig a legkorábbi feljegyzett poláris örvény leállások november végén (pontosabban november 28-án) történtek – erre 1968-ban és tavaly, 2025-ben volt példa. A mostani jelenség ezt a rekordot több, mint három héttel dönti meg. 

A fenti diagram az 1958 óta a téli szezon legkorábbi poláris örvény összeomlásit mutatja be. Az idei év messze kilóg a sorozatból. Forrás: severe weather europe

Az El Niño kulcsszerepe a rendkívüli folyamat mögött

A mostani rekordggyorsaságú és szokatlan sztratoszférikus esemény hátterében a szakértők egyértelműen a Csendes-óceán térségében kibontakozó, rendkívül erős „Super El Niño” jelenséget sejtik fő bűnösként. Az El Niño nem csupán a trópusi vizek felmelegedését jelenti, hanem gyökeresen átrendezi a bolygó nagytérségű légköri hullámmozgásait is. Amikor egy ilyen erős El Niño fázis uralkodik, az alulról jövő, hatalmas energiájú bolygóhullámok (planetary waves) özönlenek fel a troposzférából egészen a sztratoszféráig. Ez a masszív energiaáramlás olyan nyomás- és hőmérséklet-anomáliákat hoz létre a sarkvidék felett, amelyek gyakorlatilag szétfeszítik vagy instabillá teszik a poláris örvényt. Így az El Niño közvetett módon – a sztratoszférába pumpált többletenergián keresztül – készíti elő a terepet az olyan drasztikus és rendkívül korai örvényszakadáshoz, mint amilyet most, 2026 novemberének elején is tapasztalhatunk.

Mit jelent ez a gyakorlatban az időjárásra nézve?

A meteorológusok hangsúlyozzák, hogy egy korai sztratoszférikus esemény nem jelenti azt, hogy azonnal fagyos hótakaró borítja be Európát vagy az Egyesült Államokat. A sztratoszférában zajló folyamatoknak általában 2–6 hétre van szükségük ahhoz, hogy hatásuk elérje a felszíni (troposzférikus) rétegeket. Ez azt jelenti, hogy a lehetséges hidegbetörések hatásai november második felében vagy december környékén mutatkozhatnak meg markánsabban.
Bár az örvény átmenetileg gyengül vagy kettészakad, az nem jelent automatikusan mindenhol egyforma telet. Azt, hogy a sarkvidéki hideg pontosan hol zúdul majd le (Európára, Ázsiára vagy Észak-Amerikára jut-e több), a felszíni légköri nyomásviszonyok és a jet-stream (magassági futóáramlás) aktuális alakulása fogja eldönteni.