Nagyobb lehet a tengerszint emelkedése a vártnál

A British Antarctic Survey tudósai megállapították, hogy meleg óceánvíz szivárog be a jégtakaró alá azon a részen, ahol a jég már nem éri el a tengerfeneket, hanem elkezd a víz felszínén lebegni, ez pedig felgyorsult olvadást okoz. A viszonylag meleg óceánvíz üregeket olvaszt a jégben, így több víz szivárog be, ami még több olvadást és nagyobb üregek kialakulását idézi elő, és így tovább. A Nature Geoscience hasábjain megjelent tanulmány megállapította, hogy az óceánok hőmérsékletének kismértékű emelkedése nagyon nagy hatással lehet az olvadás mértékére. Ahogy az éghajlatváltozás következtében pedig melegednek az óceánok, a folyamat felgyorsul.

Ha a folyamat elér egy bizonyos fordulóponthoz, akkor hirtelen felgyorsul az áramlás, és ezáltal az olvadás ezeken a helyeken. Ez a lehetőség azonban nem szerepel a tengerszint-emelkedés előrejelzési modelljeiben, vagyis a tengerszint emelkedésére vonatkozó előrejelzéseink jelentősen alulbecsültek lehetnek – írja a CNN. A tanulmány szerint a következmények nem jelentkeznének azonnal, több tíz vagy száz év alatt játszódna le. A tengerszint magasabb emelkedése veszélyezteti a tengerparti közösségeket szerte a világon.

A tanulmány nem ad időkeretet arra vonatkozóan, hogy mikor érhetjük el a fordulópontot, és nem ad választ arra sem, hogy mekkora tengerszint-emelkedésre lehet számítani. A régió azonban rendkívül jelentős: az antarktiszi jégtakaró évente átlagosan 150 milliárd tonna jeget jelent, és összességében elegendő vizet tárol ahhoz, hogy a globális tengerszintet körülbelül 58 méterrel megemelje.

Nem ez az első eset, amikor tudósok felhívják a figyelmet az Antarktisz sebezhetőségére. Számos kutatás foglalkozott már a témával, de most ismételten a kutatók látóterébe került a probléma, amely arra ösztönzi őket, hogy részletesebben is vizsgálják az Antarktiszon zajló fizikai folyamatokkal. Sajnos ez a régió nagyon összetett rendszer, ugyanakkor nem bővelkedik adatokban. Sokkal több helyszíni megfigyelésre lenne szükség annak megállapítására, hogy milyen folyamatok szabályozzák az óceánvíz behatolását a jég alá, és pontosan hogyan befolyásolja ez a jég olvadását. A Nyugat-Antarktiszon végzett közelmúltbeli kutatások szerint a gleccserek alján éppen ellentétesen, a vártnál kisebb az olvadás, mivel azt egy hidegebb, frissebb vízréteg gátolta – bár a tudósok még mindig a gleccserek gyors visszaszorulását találták.

A most kifejlesztett új modell bár nagyon fontos, de együtt kell vizsgálni az eddigi eredményekkel, beleértve a jégolvadás mechanizmusait és az árapály hatását is. Remélhetőleg a tanulmány további kutatásokat indít majd arra vonatkozóan, hogy mely régiók lehetnek leginkább veszélyeztetettek, és további lendületet ad a klímaválság kezelését célzó politikáknak is, hiszen az óceán hőmérsékletének legkisebb növekedésével, és az éghajlatváltozás minden apró jelével közelebb kerülünk ezekhez a fordulópontokhoz.