Egyre nehezebb hóra alapozni a síszezont: a meteorológiai előrejelzések a síterepek jövőjét is meghatározhatják

A felmelegedés miatt egyre bizonytalanabbá válik a természetes hóborítás, ami komoly kihívás elé állítja a síterepeket. A hóágyúzás önmagában nem jelent biztos megoldást, hiszen megfelelő hőmérsékletre, vízre és energiára is szükség van hozzá. A meteorológiai és éghajlati információk ezért a téli turizmusban is mind fontosabbá válnak. A Meteorológiai Világszervezet (WMO) és a Nemzetközi Sí- és Snowboard Szövetség (FIS) közös jelentése azt mutatja be, hogyan segíthetik az előrejelzések a síközpontok biztonságos és gazdaságos működését.

A változások már a versenysportot is érintik: a 2025/2026-os szezonban az időjárás miatt 25 sívilágkupa-futamot kellett törölni. A probléma azonban messze túlmutat a versenynaptáron, hiszen számos hegyvidéki térség gazdasága jelentős részben a téli turizmusra épül.

Egyre magasabbra húzódik a hóhatár

A WMO jelentése szerint a hegyvidéki területeken rövidül a hótakaró fennmaradásának időszaka, különösen az alacsonyabban fekvő régiókban. Az IPCC becslése alapján a hóborítás időtartama átlagosan évtizedenként öt nappal csökken. Az Alpokban még gyorsabb a változás: 1968 és 2017 között a téli hőmérséklet évtizedenként 0,3–0,4 Celsius-fokkal emelkedett, a hótakarós időszak pedig 5–7 nappal rövidült.

Svájcban 1970 óta a felére csökkent a havazásos napok száma az ország 800 méter alatti területein. A téli nulla fokos magassági szint ötven év alatt mintegy 600 méterről 850 méterre emelkedett. A további melegedés különösen az alacsonyabban fekvő síközpontokat veszélyezteti, de a magasabb területek sem maradnak érintetlenek.

A hóágyú sem mindenható

A mesterséges hó fontos alkalmazkodási eszköz, de előállításához megfelelő időjárási körülmények szükségesek. Nemcsak a levegő hőmérséklete, hanem a nedves hőmérséklet is meghatározó: körülbelül mínusz 5 Celsius-fokos nedves hőmérséklet alatt már kedvezőbbé válhat a hógyártás, a pontos küszöb azonban a technológiától is függ. A melegedéssel egyre kevesebb ilyen időszak állhat rendelkezésre, miközben a hóágyúzás jelentős víz- és energiaigénye is korlátot szab.

Egy 2234 európai síterepet vizsgáló kutatás szerint 2 Celsius-fokos globális felmelegedés esetén mesterséges hó nélkül a síközpontok 53 százalékát fenyegetheti nagyon magas hóellátási kockázat. Négyfokos melegedésnél ez az arány 98 százalékra nőhet. Ha a pályák felét hóágyúzzák, a kockázat ugyan csökken, de még így is jelentős marad.

Az előrejelzések a beruházásokat is segíthetik

A WMO és a FIS szerint a különböző időtávú meteorológiai információk a síterepek szinte minden döntésében hasznosak lehetnek. A rövid távú előrejelzések segítik a hóágyúzás időzítését, a pályák karbantartását és a biztonságos üzemeltetést. A szezonális előrejelzések a nyitás és zárás tervezését, a munkaerő- és energiaköltségek becslését támogathatják, míg a hosszú távú klímaadatok a beruházási döntéseknél válhatnak nélkülözhetetlenné.

A jelentés kitér az úgynevezett 100 napos szabályra is. Eszerint egy síterep akkor tekinthető megbízható hóellátásúnak, ha tíz télből legalább hét alkalommal december 1. és április 15. között legalább 100 napon át 30–50 centiméteres hótakaró áll rendelkezésre.

A jövőben a nagy felbontású időjárási modellek, a pályákon elhelyezett érzékelők és a mesterséges intelligencia is segíthetik a pontosabb tervezést. A síterepek jövője azonban nem pusztán azon múlik, mennyi hó hullik egy adott télen. Legalább ilyen fontos, hogy mennyire tudják felhasználni az időjárási és éghajlati információkat a változó körülményekhez való alkalmazkodásban.