Már néhány évtizeden belül élhetetlenné válhat több régió a klímaváltozás miatt

Október 10-én látott napvilágot az ENSZ és a Nemzetközi Vöröskereszt legújabb jelentése, melyben a bolygón már most tapasztalható éghajlatváltozás, ezen belül is kifejezetten az extrém megterhelést jelentő hőhullámok okozta humanitárius válság mértékét és jellegét értékelik, emellett felhívják a figyelmet arra az igencsak aggasztó jövőképre, mely felé nagy sebességgel haladunk. Tömeges szenvedés, halál, népvándorlás és az egyenlőtlenségek fokozódása vár az emberiségre, ha tovább halogatjuk a megfelelő lépések megtételét.

A 2003-as hőhullám Európában több mint 70 ezer ember haláláért tehető felelőssé; a 2010-es orosz hőhullám 55 ezer ember halálát okozta. A hőhullámok gyakorisága és intenzitása növekvő tendenciát mutat a legtöbb szárazföldi régióban, emellett a szélsőséges hőség gyakran társul aszályos periódusokkal. A klímaválság nem egy távoli esemény – az éghajlatváltozás már most nagy kihívások elé állítja az emberiséget: a világ népességének hozzávetőleg 30%-a jelenleg is olyan területeken él, ahol a hőség már gyakrabban átlépi az emberi szervezet számára elviselhető körülmények kritikus küszöbét. Néhány évtizeden belül teljes régiók válhatnak kifejezetten élhetetlenné a hőség miatt.

Az éghajlatváltozás jelenlegi ütemével, hathatós cselekvés nélkül 2100-ra a Száhel-övezetben, Afrika északkeleti részén, Dél-Amerika északkeleti tájain, Dél- és Délkelet-Ázsiában, illetve Ausztrália északi területein az év nagy részében, 250-350 napon az emberi szervezet számára elviselhetetlenné válhat a hőmérséklet és a páratartalom. A szélsőséges hőség miatt bekövetkező, előrejelzett jövőbeni halálozási arányok megdöbbentően magasak – a század végére az összes rákos megbetegedéshez vagy az összes fertőző betegséghez mérhető nagyságrendűek – és jelentős egyenlőtlenségeket hordoznak, a szegényebb országok lakossága sokkal nagyobb mértékben kiszolgáltatott. A trópusi régióban már két évtizeden belül megháromszorozódhat a forró napok száma az 1961-1990-es átlaghoz képest.

November 6-18. között kerül megrendezésre a COP27 elnevezésű klímacsúcs Sharm el-Sheikh-ben. A világ legnagyobb klímakonferenciáján évről évre egymásnak feszülnek a tényekből következő észérvek és a gazdasági érdekek, ám az tisztán látszik, hogy az eddigi részeredményeknél lényegesen komolyabb és valós vállalásokra van szükség. A konferencia döntéshozói határozott vállalásukkal vagy tétova viselkedésükkel gyakorlatilag az emberiség és a bolygó élővilágának túlélése vagy pusztulása felé terelik a jövőt, melybe egyre kisebb beleszólásunk lesz az általunk elindított folyamatok elszabadulása miatt. Ha a globális felmelegedés mértékét (az egyre irreálisabb távolságokba kerülő) 1,5 fokon sikerülne megfogni a 2 fokos átlaghőmérséklet-emelkedés helyett, akár 480 millióval kevesebb ember szenvedne rendszeres és szélsőséges hőhullámoktól a jövőben a Föld leginkább kitett területein.

Modelleredmények alapján 2100-ra a potenciálisan halálos hőséggel terhelt napok száma évente. Forrás: Mora, C., Dousset, B., Caldwell, I. et al. (IFRC Extreme Heat Report)

Balra: globális felszíni átlaghőmérséklet változása – az elmúlt legalább kétezer évben példátlan a melegedés mértéke 1850 és 2020 között.
Jobbra: a klímaváltozás jelenkori mértékét egyértelműen az emberi tevékenység váltja ki. Kék színnel jelölve: a globális felszíni átlaghőmérséklet alakulása mindössze természetes okokra visszavezethetően (modellezett). Bézs színnel jelölve: a globális felszíni átlaghőmérséklet alakulása az emberi behatás + természetes tényezők függvényében (modellezett). Fekete: a megvalósult változás; mért értékek.
Forrás: IFRC Extreme Heat Report