Vadvilágunk csaknem háromnegyedét vesztettük el az elmúlt 50 évben
2024. október. 13 16:00A 2024. október 10-én megjelent új tanulmány komor képet fest a globális biodiverzitás állapotáról.
A Living Planet Report 2024, a Természetvédelmi Világalap (WWF) kétévente készített értékelése feltárta, hogy a megfigyelt vadvilág átlagos mérete 73 százalékkal csökkent 1970 óta.
Az elmúlt 50 évben a populációk jelentősen csökkentek, a közel 35.000 vadon élő populáció és 5.495 kétéltű, madár, hal, emlős és hüllőfaj trendjei szerint. Az értékelés hangsúlyozta az emberi tevékenységeknek a vadon élő állatokra gyakorolt súlyos hatását, és sürgős intézkedésekre szólított fel a biológiai sokféleség védelme érdekében.
A WWF a Living Planet Indexet (LPI) használja, amely a vadon élő állatok populációinak átlagos trendjeit követi nyomon, nem pedig az egyes fajok számának növekedésére vagy csökkenésére összpontosít. A fajpopuláció méretének időbeli változásának nyomon követésével az LPI a kihalás kockázatának korai figyelmeztető mutatójaként szolgál, és segít felmérni az ökoszisztéma stabilitását.
1970 és 2020 között az édesvízi fajok voltak a leginkább érintettek, 85 százalékos visszaeséssel, ezt követte a szárazföldi fajok 69 százalékos és a tengeri populációk 56 százalékos csökkenése.
Regionális szinten a legmeredekebb csökkenés Latin-Amerikában és a Karib-térségben történt, ahol a népesség 95 százalékkal csökkent, ezt követi Afrika, ahol 76 százalékos csökkenés tapasztalható. Az ázsiai-csendes-óceáni térség együttesen 60 százalékos visszaesést mutat. Európában viszonylag kisebb visszaesés tapasztalható; Közép-Ázsiában és Észak-Amerikában azonban 35, illetve 39 százalékkal csökkent a vadvilág népessége.
A természetre gyakorolt hatás nagy része 1970 előtt következett be, de egyes populációk stabilizálódtak a védelmi erőfeszítések és a fajok visszatelepítése miatt – állapította meg az értékelés. Ennek a hanyatlásnak a fő mozgatórugói közé tartozik az élőhelyek degradációja és elvesztése, az erőforrások túlzott kiaknázása, valamint a kártevők és az invazív fajok voltak.
Az éghajlatváltozás Latin-Amerikában és a Karib-térségben volt a népesség csökkenésének fő okozója, míg a környezetszennyezés Észak-Amerikában, Ázsiában és a csendes-óceáni térségben volt a legnagyobb hatással. A jelentés katasztrofális következményekre figyelmeztetett, amelyek destabilizálhatják a Föld létfenntartó rendszereit, ha a jelenlegi tendenciák folytatódnak.
A korallzátonyok folyamatban lévő tömeges kifehéredése, amely a világ zátonyainak több, mint 75 százalékát érinti, az Amazonas esőerdői, valamint a grönlandi és a nyugat-antarktiszi jégtakarók olvadása mind kritikus fordulóponthoz közelednek.
Afrikában, Gabonban és Kamerunban az elefántcsont-kereskedelem céljából végzett orvvadászat a Minkébé Nemzeti Park erdei elefántpopulációinak 78–81 százalékos csökkenését okozta 2004 és 2014 között.
Egy másik esetben a sacramentói chinooki lazac populációja 88 százalékkal csökkent 1950 és 2020 között, mivel a gátak befolyásolták a faj vonulási útvonalát.
Az elmúlt években gyakoribbá váltak a szélsőséges tűzesetek, amelyek egészen az Északi-sarkkörig terjednek. A csapadék, a hő, a szárazság, az invazív fajok és a kártevők éghajlat által kiváltott változásaival párosulva hatalmas tüzeket szít, amelyek átalakítják az ökoszisztémákat.
Az Egyesült Nemzetek Szervezete által előírt 2030-ra kitűzött fenntartható fejlődési kritériumok több, mint fele valószínűleg nem fogja elérni a kitűzött célokat, 30 százalékuk vagy már elmaradt, vagy rosszabbul áll a 2015-ös alapállapothoz képest.
A biológiai sokféleség csökkenése, a fogyatkozó vízkészletek, az éghajlatváltozás és a lakható területek 40 százalékának emberi élelmiszertermelésre való felhasználásának ellenére 735 millió ember még mindig éhesen fekszik le minden este. Az elhízás aránya pedig ezzel egyidejűleg tovább növekszik a cukor- és zsírfogyasztás növekedése miatt. Az emberek csaknem egyharmada nem jut tápláló élelmiszerekhez.
A növényfajták több, mint 90 százaléka eltűnt a mezőgazdasági termelők szántóföldjeiről, így mindössze 10 fő globális növény – árpa, manióka, kukorica, olajpálma, repce, rizs, cirok , szójabab, cukornád és búza – teszi ki az összes betakarított élelmiszerkalória közel 83 százalékát.
Évente közel 90 millió tonna tenger gyümölcseit takarítanak be vadon befogott tengeri és édesvízi halászatból, amely több, mint 3 milliárd ember számára biztosít létfontosságú tápanyagokat és fehérjéket. Ezenkívül több, mint 500 millió ember támaszkodik nagymértékben a tengeri ökoszisztémákra, és 160 millióan függenek az édesvízi halászattól. Globálisan azonban a tengeri halállományok 37,7 százaléka túlhalászott, ami hatással van a halpopulációkra, csökkenti a korallzátonyok ellenálló képességét.
Kirsten Schuijt, a WWF International főigazgatója nyilatkozatában kijelentette, hogy a következő öt év döntő jelentőségű a földi élet jövője szempontjából. „A most és 2030 között meghozott döntések határozzák meg, hogy elkerülhetjük-e a veszélyes fordulópontokat, és megtanulhatunk-e harmóniában élni a természettel, nem pedig ellene dolgozni” – mondta.
Az őslakosok és a helyi közösségek jogainak támogatása az egyik leghatékonyabb módja a biológiai sokféleség nagyléptékű megőrzésének, tekintettel arra, hogy a világ szárazföldi területének nagyjából egynegyedét hagyományosan őslakosok birtokolják, kezelik vagy használják.